Jó veled, de nem szeretlek – Sérült lelkek találkozása

>

Szereted, de a lelkébe nem enged bepillantani. Jókat és sokat beszélgettek és szeretkeztek, de a szívébe mégsem jutsz. Talán, csak egy kis ragaszkodás van benne irántad, de nem a mindent elsöprő nagy szerelem. Nem tudod elengedni, nem tudsz közel kerülni hozzá és egyre kevésbé érted:

Mi a baj vele és veled?

Mind vágyunk egy olyan kapcsolatra, ahol kölcsönösen viszonozzuk egymás érzelmeit. Mégis sokan kerülünk olyan helyzetekbe, hogy ennek pont az ellenkezőjét tapasztaljuk meg. Vágyunk egy katartikus szerelemre, ahol azt kapjuk, amit adunk. A sors/karma ehelyett olyat tol utunkba, akibe hiába invesztáljuk érzéseinket, vágyainkat, és akitől távolságot tartunk.

A pszichológia mai állása szerint a legtöbben, akik olyat szeretnek, aki azt nem tudja viszonozni, azoknak volt egy érzelmileg elérhetetlen szülője/nevelője gyermekkorában. Vagyis ismétlünk és javítani akarunk, bár ez nem tudatos dolog.

Nem is önszántadból szeretsz valaki olyanba bele, aki nem tud úgy szeretni, mint ahogyan te őt. Hanem „csak” azért, mert megtéveszt az ismerősség érzete, amely találkozásotok első pillanata óta ott lebeg közöttetek.

Azt hiszed megfogtad az isten lábát vele, annyira jól érted és tudod kezelni őt. Mégsem férkőzöl hozzá közel, mert kettőtök közé tesz egy választófalat, hogy megakadályozza, hogy szívébe juss és aztán sebeket okozhass.

Igaz, ő sem tudatosan keveredik egy ilyen kapcsolatba és határolódik el érzéseidtől. Érzelmi és fizikai abúzusban töltött gyermekkora a felelős érte. Beszél is a múltjáról, lassan megérted és sajnálod érte, de ettől még nem változik semmi köztetek. Nem beszél ugyanis a jelenéről, s egyenesen megriad, ha tervezni akarnál vele egy üdülést két hónappal előre.

Ő menekül az érzések elől, te pedig régi sebeidet próbálod vele újra felnyittatni. Úgy, hogy nem is tudtok róla igazán, mert sokáig fel sem tűnik, milyen játszmát játszotok. Nem veszitek észre, hogy begyógyíthatnátok mindketten lelki sebeitek, amit a múltban okoztak nektek. Azáltal, hogy felismeritek azokat a mintákat a kapcsolatotokban, amiért olyanhoz ragaszkodtok, akinek csak vajmi keveset jelentetek, vagy, akit nem tudtok szeretni.

Ez azért is nagy baj, mert ezek a találkozások a gyógyulást segíthetnék. Mert, hogy egymásra találtatok az nem volt véletlen.

A történések felismerésével és régi sebeitek megértésével tudnátok a későbbiekben olyan kapcsolatban élni (mással), amilyenre vágytok. Ehhez pedig csak annyi a dolgotok, hogy felismerjétek, milyen érzelmi sebeitek vannak szüleitektől, nevelőitektől – akik bár jót akartak nektek-, de nem mindig tudták azt nyújtani, amit kellett volna. Egyszerűen azért, mert a múlt század közepéig a nevelő közegben az érzelmek kimutatása tabu volt, vagy egyenesen letagadott.

Azt kaptuk szüleinktől, amit ők kaptak az övéiktől. Nem új keletű probléma, hogy sok helyen hiányzott a szülői/nevelői érzelmi háttér, a feltétlen szeretet. Vagyis nem jól volt definiálva. Ha ezt felismerjük, elindulhatunk egy kölcsönös érzelmeken alapuló kapcsolat felé. Persze van még kitétel, mert a felismerés önmagában nem gyógyít, de elengedhetetlen első lépés, amelyet önmagunk és/vagy szaksegítséggel fel tudunk dolgozni

Forrás: miragemagazib.hu